
- Baekhyun... – szólt Chanyeol
a busz ablakán unottan kibámulva, mikor sokadszorra tették meg ugyanazt a
buszutat, mint minden hétköznap reggel. Már a következő hét közepén jártak, és
Chanyeolnak egyáltalán nem okozta azt az izgalmat az út, mint legelőször. – Azt
mondtad egyszer, hogy azok a gyerekek iskolába mennek.
- Igen.
- És én miért nem mehetek oda,
mint ők?
Baek arcán apró, de fájdalmas
mosoly tűnt fel.
- Mert nem fogadnának el. Az
emberek... Nagyon gonoszak tudnak lenni. Ezt sose felejtsd el.
Chanyeol kissé értetlenül
nézett a mellette ülőre.
- De te is ember vagy… és én?
Én nem vagyok az?
- Nem tudom, Chanyeol.
- De ugyanúgy nézek ki mint ők
– fordult vissza a busz ablakához, amely épp a piros lámpánál állt, az iskola
előtt, majd tovább is indult. Chanyeol szemével még addig követte a gyerekeket,
amíg el nem tűntek a látótávolságból.
Baekhyun nem szólt semmit,
mire Chanyeol sem firtatta tovább a témát, csak értetlenül pislogott maga elé.
Chanyeol mint mindig, most is
illedelmesen üldögélt Baekhyun mellett, néha-néha szóba elegyedve vele, hogy
valami történjen is. De egyre inkább kevésbé bírta azt, hogy egy helyben ül, és
minden apró kis tennivalóra amit Baekhyun néha rábízott – például, hogy dobjon
ki valamit, vagy adjon oda valamit - alig várt, hogy megtehesse azt.
Azonban ezen a napon valami
egészen különös történt.
Már csaknem a nap vége felé
jártak, mikor egy alak tűnt fel a piacon. Kapucnis pulóverben volt, mely fejébe
volt húzva, kezeit pedig nagy első zsebeiben tartotta, így járkált végig a
sorokon. Chanyeol már akkor észrevette őt, mikor a távolból tűnt csak fel, és
bár feltűnt neki furcsa viselkedése, nem tudta, hogy az rossz, amit csinál. Az
illető egy tolvaj volt, és szorosan a sorok mellett haladva lopta le zsebébe az
eladók portékáját.
Egyre közelebb és közelebb
jött. Arcát alig lehetett felismerni a kapucni rejteke alól. Mikor odaért
hozzájuk, Baekhyun épp a pult alatt pakolt valamit, mikor az alak hozzányúlt az
egyik gyümölcshöz, és pont mikor elrakta azt a zsebébe, Baekhyun
felegyenesedett, és meglátta a gaztettet.
- Hé! Te meg mit művelsz?! –
szólalt meg hirtelen, mire az alak futni kezdett. – Kapják el, ez egy tolvaj!!
– kiabálta Baek.
Az emberek rögtön utánanéztek
a rohanó embernek, aki fel-feldöntve egy-egy állványt, táblát, ládát,
eszeveszettül rohant zsákmányával.
Chanyeol egy pillanat alatt
megérezte Baekhyun dühét, és hirtelen rettenetes izgalomba jött. Érzékei
kiélesedtek, egész teste felforrósodott, pupillája kitágult, és szemei szinte
izzani kezdtek. Az imént megfigyelt alak már nem egy ember volt a számára…
hanem csak egy célpont.
Chanyeol szinte ösztönösen,
magát nem is uralva indult el a futó kardigános felé. Maga után az útjába
került körülötte lévő dolgok megperzselődve füstöltek, lábnyomai helyén apró
lángcsóvák csaptak fel a talajon. Az egész egy pillanat alatt történt: szinte
egy másodpercbe sem tellett, de már ott termett a tolvaj mögött, aki a piac
hátsó része felé próbált elmenekülni, ahol már nem voltak bódék. Chanyeol
megragadta pulóverének hátulját, s így megállította a futásban, de amint
hozzáért kezével az anyaghoz, az azonnal lángra lobbant, és a pulóveres
ordítani kezdett. A gyümölcsöt azonnal elejtette, majd arrébb futott még pár
métert, és hemperegni kezdett a földön, mire a tűz eloltódott rajta. Ezután
ismét folytatta rohanását, míg Chanyeol felvette a gyümölcsöt a földről, ami
szintén megperzselődött a kezében.
Baekhyun loholva futott
utánuk, és mikor végre utolérte őket, és meglátta a rohanó, megperzselődött
ruhájú tolvajt, majdhogynem szívrohamot kapott. Chanyeol odanyújtotta neki a
visszaszerzett gyümölcsöt, amelyen szenes részek díszelegtek.
- Tessék Baekhyun!
Visszaszereztem neked – mosolyodott el.
- NEM! – lökte el a gyümölcsöt
Baekhyun. - Ezt nem lehet, Chanyeol!! Mégis mit képzeltél?! – fakadt ki.
- Én… én csak láttam hogy
mérges vagy rá, és segíteni akartam…
- NE SEGÍTS! – kiabált. Nagyon
megijedt, hogy valami baja lesz a tolvajnak. Bár mérges volt rá hogy lopott,
tudta, hogy Chanyeol a képességeivel teljes mértékben képes akár végzetes kárt
tenni benne, ami az ő felelőssége. Bele se mert gondolni abba, hogy mi
történhetett még volna, ha Chanyeol nem hagyja elmenekülni a tolvajt.
Chanyeol megszeppenve
pislogott Baekhyunra, aki elnézett tekintetéből, és hátat fordított neki, a
fejét fogva. Fájt Chanyeolnak hogy így beszélt vele, és csalódott, mert azt
hitte, hogy jót tesz, ha elkapja a rossztevőt. Hiszen Baekhyun dühössé vált,
mikor a tolvaj elkezdett futni: ezt tisztán érezte már abban a pillanatban, és
szinte kötelességének érezte, hogy azt aki iránt Baekhyun dühöt érez, el
kell kapni. Még sosem érzett ilyen szintű ösztönösséget magában, és ez kicsit
őt is megijesztette.
A történtek és Baek őiránta
érzett mérge miatt torka összeszorult, és szemeiben könnyek gyűltek. Teste
lassan ismét felmelegedett, és elrohant Baekhyun mellől, vissza a piac felé.
Baekhyun egy pár másodpercig
még meredt maga elé tehetetlenül.
Meddig lesz ez így? És mi lesz ennek az egésznek a vége?
- Chanyeol… - fordult vissza
hozzá, de látta, hogy a gyereknek már hűlt helye. Ismét megijedt, hogy vajon
most hová tűnhetett, így rögtön visszarohant, és eszeveszetten pásztázni kezdte
a tömeget, mikor a nyúlánk, vékony gyerektestet egy üres asztal mellé látta
lekuporodni. Azonnal odafutott hozzá.
- Hé… - guggolt le a lábait
maga előtt átkulcsoló, pityergő fiúhoz. Ahogy könnyei lehulltak a mellette
heverő textil rongyra, azonnal kiégették azon pontban, ahová leérkeztek.
Baekhyun kezét a vállára tette, de azonnal el is húzta onnét, mert annyira
forrónak bizonyult. – Auh… Chanyeol, figyelj rám! – A megszólított felsandított
Baekhyunra. - A város nagyon veszélyes. Nem szabad ilyeneket csinálni csak úgy,
mikor úgy látod jónak! Tudod mekkora galibát okozhattál volna?
- De én csak jót akartam
neked, Baekhyun!
- Tudom, de kérlek, ha azt
mondom, ne menj sehová, akkor tartsd is be! Nem véletlenül mondom. Én is csak
jót akarok neked ezzel.
- De ez így unalmas! – vágta
rá rögtön Chanyeol. - Te folyton beszélgetsz az emberekkel, de én nem
csinálhatok semmit!
- Megígérem, hogy elviszlek majd
valahová. Valami érdekes helyre, oké? Képzeld, a hétvégén jönnek más gyerekek
hozzánk és megismerheted őket. Mit szólsz hozzá? – próbálta mosolyogva
lelkesíteni a gyereket, aki erre érdeklődve emelte fel a fejét. Pislogva párat
még kiadta magából utolsó csepp könnyeit, és letörölte azokat, majd szipogva
aprókat bólogatott.
- Na, látod – mosolyodott el
Baekhyun, és kissé félve, de már meg merte simogatni a gyerek fejét, ami már
kevésbé volt forró.
Legbelül egyáltalán nem
mosolygott. Mikor unokatestvére a nap folyamán felhívta, már akkor aggódott
azért, hogy mi lesz a hétvége kimenetele, és hogy fog Chanyeol viselkedni a
többiekkel. Egyáltalán mit fog mondani Baekhyun Sehunnak, ki ez a gyerek?
Hazafelé tartva Baekhyun
folyton azon töprengett, hogy Chanyeol a piacon töltött idejét hogyan tehetné
hasznosabbá, de egyszerűen nem jutott eszébe semmi sem, amivel ne tehetne
magában vagy másokban akár véletlenül is kárt. Akárhogy is nézte, ez az egész
helyzet számára kilátástalannak tűnt… és aggódott.
*
- Chanyeol… ide nyújtanád
nekem a kakaómat? Ott van a pulton. – mondta Baekhyun az ebédlő asztalnál ülve,
miközben vacsorázott. Chanyeol felállt, és megfogta a bögrét, majd lassan
lerakta az asztalra.
Baekhyun belekortyolt a hideg
kakaóba.
- Ah, talán kicsit meg kellene
melegíteni – állt fel az asztaltól, majd ekkor jutott eszébe valami, ami miatt
felcsillanó szemekkel elmosolyodott, és lassan vissza is ült a helyére. –
Chanyeol… nem próbálnád meg nekem ezt a kakaót felmelegíteni?
- Felmelegíteni?
- Igen. Ha mindenfélét el
tudsz égetni, meg felhevíteni amikor izgatott vagy, akkor talán akarattal is
menni fog. Nem próbálod meg? – nyújtotta felé a bögrét.
- Oké, megpróbálom – vont
vállat Chanyeol, és megfogta. Szemeivel a folyadékot szuggerálta, és arra
gondolt, hogy szeretné, ha az most a neki kellemetlenül hideg hőmérsékletről egyre
melegebbé és melegebbé válna. Hamarosan akaratának gyümölcse megmutatkozott,
mivel kezét elöntötte a forróság, és ezzel együtt a bögre is átforrósodott.
Azonban kissé mintha túllőtt volna a célon, mivel a kakaó nem csak forró lett
és gőzölgött, de lassan fel is forrt, és majdnem kifutott. Chanyeol azonnal
lerakta azt, majd felnézett Baekhyunra, aki széles vigyorral bámulta a bögrét.
- Chanyeol, ez fantasztikus! –
nézett rá a gyerekre, aki végül viszonozta mosolyát. – De azért még gyakorolni
kell, nem igaz?
*
- Tessék a forró csoki, és
tea! – kiabált Baekhyun a piacon, Chanyeol pedig izgatottan várta, mikor jönnek
hozzá újabb és újabb vásárlók. Az új kínálatuk egészen sikeres volt, és a
gyerek – aki már tizennégy, tizenöt évesnek is kinézett - örömmel tevékenykedett
újdonsült, saját kis pultja mögött, ahol végre nem unatkozott. Teste egyre
nyúlánkabbá vált, vonásai kezdtek félig felnőttes formát ölteni az aranyos
kisgyermek helyett. Újdonsült ruháiban sokkal jobban érezte magát, amelyeket a
napokban szereztek be a számára Baekhyunnal a piacon, ruhaárus ismerősüktől.
Elérkezett a hétvége, és
délelőtt hamarosan egy piros, régi stílusú kocsi állt meg a birtok előtt. A
vezető ülés elől kiszállt egy magasabb, baseball sapkás férfi, valamint a hátsó
ülésről két, Chanyeolhoz hasonló kaliberű fiú.
Chanyeol a földön dolgozott
épp – általában a hétvégét mindig a munkával ütötte el – és érdeklődve állította
le kezében az ásót, mikor látta a kocsit.
- Hahó, tesó, nyiss ajtót! –
kopogtatott unokatestvére az ajtón, mire Baekhyun összecsukta maga előtt az
újságot, és kinyitotta azt, majd rokona láttán felderült arca, és szélesen
kitárta kezeit, majd ölelésbe zárta a magas testét.
- Sehunnie, olyan rég láttalak
– veregette a hátát, s mindez alatt a két gyerek nevetgélve befutott a házba,
és máris ledobták magukat a kanapéra. Hangosan nevetgéltek egymással, és
egyikük a kanapén található párnával kezdte el ütni a másikat civakodás közben.
– Hát ti is úgy nőttök mint a gomba! De az energiátok nem változik, azt látom –
csóválta viccesen a fejét rájuk.
- Hát igen, egyre nehezebb
velük bizony – mondta Sehun. – Bezzeg neked, nyugodt az életed mint a sír! –
lökte vállon a mellette állót.
- Háát… - húzta féloldalas
mosolyra a száját ironikusan Baekhyun, mikor Chanyeol feltűnt a bejárati ajtó
küszöbében, és nagy szemeivel kíváncsian pislogott a két gyerekre. Mindenki
tekintete rászegeződött.
- Hát ő meg kicsoda? –
kérdezte Sehun.
- Ööhm… - vezette egy picit
félre Sehunt Baekhyun. – Rám bízta az egyik ismerősöm a gyerekét, amíg üzleti
úton van. Már két hete én vigyázok rá.
- Oh… és mennyi idős?
- Áááh… - nézett hátra
Chanyeolra, és megvakarva fejét tanakodott hogy vajon mennyit mondjon. -
Tizennégy éves.
- Tizennégy éves? Hát az én
kölkeim tizenkét-tizenhárom évesek aztán mégis meg tudnak maradni egyedül.
- Áh, tudod ő kicsit más eset.
Mindegy is, ez elég hosszú.
- Hát, legalább nem unatkozol
annyira mi? – vigyorodott el Sehun, és megborzolta Baekhyun haját. – Nem ártana
valami izgalom az életedbe, én megpusztulnék ezen a vidéken! Nincs egy normális
nő azon a piacon aki el tudná csavarni a fejed?
Nő a piacon…
- Ah, szerintem inkább
váltsunk témát – bokszolt finoman a mellkasába Baekhyun, és a gyerekek felé
fordult, akik már egymás mellett ültek, és úgy tűnt, szóba elegyedtek. Chanyeol
csak hallgatott, és néha egy-egy kissé zavart arckifejezés tűnt fel arcán, míg
a két testvér egymás között hülyéskedett.
- Na gyerünk, menjetek ki ne
itt hangoskodjatok! Gyerünk, gyerünk! – állította fel a kanapéról a gyerekeit
Sehun, majd Chanyeolra nézett, aki nagy szemeivel megszeppenten pislogott rá,
és bizonytalanul ő is felállt.
- Szervusz, Sehun vagyok – nyújtotta a kezét
felé, és a fiú félénken megfogta. Sehun kissé meglepődött, hogy a gyermeknek
milyen meleg az érintése.
- Az én nevem Chanyeol –
mondta halkan az immár mélyülni kezdő hangján.
- Menj, nyugodtan játsszál a
srácokkal, mindig labdázni szoktak mikor itt vannak. Szállj be te is!
Chanyeol Baekhyunra nézett,
aki bólintott felé egyet.
A fiú jó kedvvel, érdeklődve
indult ki az udvarra - mit sem sejtve róla, hogy mi fog történni azon a
délutánon.
Végre *-* Nagyon vártam *-*
VálaszTörlésSzegény Channie mindig bajt csinál, pedig csak segíteni akar Baekhyunnak :/ Úgy sajnálom :/ De ez tök érdekes volt, hogy ennyire izgatott lett és nem tudta magát kontrollálni :D Milyen képesség jöhet még? :D A kakaós, teás ötlet miatt viszont legalább nem unatkozik :D
És Sehun apuka megjelenése felvetett nekem egy kérdést... Azt mondta Baek, hogy Channie 14 éves. Ha Sehunék tovább maradnak egy röpke látogatásnál és Channie továbbra is extrém gyorsan nő, akkor lesz mit megmagyarázni :'D Plusz a befejezés is bajt sejtet (Sehun gyerekei máglyahalált halnak muhahaha..... just kidding xDD) szóval nagyon kíváncsi vagyok :D
Tetszett, várom a következő fejezetet :3 <3
Fincsi kis fejezet volt :D Chanyeol szegény nem csoda, hogy unatkozik, hisz teljes megszorításban él. Izgalmasnak találtam, hogy Chanyeol nem csak a saját maga által észlelt és tapasztalt dolgoktól jön izgalomba, hanem Baek érzelmi reakciótól is. Tény, hogy a környezetében csak Baek van, és mint minden ember ő is tapasztalni vágyik mindent, tehát számára egy-egy ilyen pillanat teljesen újszerű és izgalmas. A futásnál az utána maradt kis lángokról a Mama klipp jutott eszembe, az remekül virtualizálható volt. A kakaó és tea árusítás viszont remek ötlet volt részedről, igazán találékony vagy baek, piros pontot neki! Sehun gyerekei meg ördögfiókák ez tagadhatatlan, de hogy ebből mi lesz, az utolsó mondat miatt nagyon aggódok, hogy tényleg máglyahalál lesz ebből. Bele se merek gondolni mi lesz ebből! Nusinak meg igaza van abban, hogy mi lesz ha Sehun később újra elhozza a gyerekeit? (Már ha túlélik a chanyeol tipusú találkozást XD ) Amit fontosnak találok még, hogy Baek úgy állította be Chanyeolt, mint valakinek a fia, ami persze ebben a szituációban érthető is,de vajon maga Baek hogy viszonyul Chanyeolhoz? Mi ő számára? Gyerekének tekinti vagy csak egy befogadott gyereknek? Ez a kérdés mondjuk szerintem sokkal később lesz fontos, mikor érzelmi kapcsolatuk mélyebb vizekre evez. Nagyon várom a folytatást! :D
VálaszTörlésvéééégreee :3 nagyon vártam máár :D Chanyeol olyan kis édes, hogy jót akar :3 de tuti vaami baj lesz azzal a labdázással ott a kertbe xDDD
VálaszTörlésnagyon várom a kövit *~* (tudom nem egy hosszú komment de iylenkormár nem telik többre xDDD)